Lőrincz Helga szinte napra pontosan két éve tette le a tisztségi esküjét, ez alkalomból beszélgettünk vele hivatalában.
– Melyek voltak a kezdeti elvárások, milyen tervekkel és reményekkel vállalta el ezt a feladatot?
– Sokkal egyszerűbbnek gondoltam, elsősorban nagyon sok mindent nem tudtam és nagyon sok mindent megtanultam az elmúlt két évben. Úgy érzem, eddig sikeres esztendőket zártunk, jól lehetett dolgozni. Persze ebben benne van az is, hogy megtanultam, a dolgok a kelleténél sokkal lassabban működnek, de ezért nem kell az embernek frusztráltnak éreznie magát. Nagyon szeretnénk, hogy hamar történjenek a dolgok, de ez nem csak tőlünk függ. A sokat emlegetett bürokrácia megbéníthat, de paradox módon van némi előnye is: nem rossz, ha háromszor is átgondolunk valamit, mielőtt cselekednénk. De ha folyamatosan dolgozunk és elindítjuk a terveket, akkor egyszer csak beindulnak a folyamatok és lehet építkezni. Ha most visszanézném azt a szórólapot, amit a kampányban használtunk, úgy érzem, betartottuk ígéreteinket, szerintem nem mondanák a nagyenyediek, hogy hiába adták le szavazataikat három RMDSZ tanácsosra.
– A látszat azt mutatja, hogy a liberális színekben megválasztott polgármester asszonnyal, Oana Badea-val is nagyon jó a kapcsolat. Ez tényleg így van?
– Kategorikusan kijelenthetem, hogy elváráson felül sikerült ez az együttműködés, nem csak a polgármester asszonnyal, hanem az egész csapattal. Két év elteltével elmondhatom, hogy az alkalmazottakkal is nagyon jól együtt tudunk működni. Egy olyan apparátust találtunk itt, amelyik nem ehhez a fajta munkához volt hozzászokva. Teljes gárdacsere volt: polgármester, alpolgármester, city manager – érthető, hogy merőben más munkaritmust, munkastílust hoztunk magunkkal.
– A magyar közösség számára is sokat jelent, hogy az általa megválasztott elöljáró hathatósan tudja képviselni érdekeit. Melyek a fontosabb, minket érintő megvalósítások ?
– Alpolgármesterként sokat tehetek az enyedi kulturális- és közösségi élet fellendítéséért. E tisztség nélkül sokkal nehezebb lett volna például Fehér megyei magyar napokat szervezni. Együttműködéssel sikerült most már egyenesbe hozni az enyedi református templom uniós projektjét, rövidesen nekifognak a munkálatoknak. A templom körüli belső udvar is megújul egyben. A bástyák és a várfal a város tulajdona, most kezdődtek el az utolsó szakasz javítási munkálatai, 2019 derekára valószínű, ez is befejeződik. Körülbelül 3 év múlva a teljes műemlék együttest restaurálva adhatjuk át a városnak, igazi turisztikai látványosságként.
– Melyek a fontosabb infrastrukturális fejlesztések?
– Sok utcát sikerült már felújítani, leaszfaltozni, olyanokat is, ahol eddig nem volt műút, ilyen például a Dózsa György negyed, amely lassacskán Enyed egyik legszebb részévé válik. Ez egy előző mandátumban beindított projekt volt valóban, csak mi felgyorsítottuk a tempót és felülvizsgáltuk a munkálatok minőségét, ezt az emberek is jelezték. A Sétatér felújítása is elkezdődött, az utakon kívül egy EU-s projektből a növényzetet is szakszerűen igyekszünk rehabilitálni, megszépíteni a parkot. A Micro lakónegyed megépítése óta csak foltokat kapott, most pedig teljesen felújult az infrastruktúrája, azokon az utakon kívül, ahol a vízműveknek, sajnos, nem sikerült kicserélni a vezetékeket. Fontos, hogy sikerült a régi rendszerben beültetett kerítéseket kiszedetni az emberekkel, s ezáltal felszámolni az oda nem illő, tömbház körüli zöldségeskerteket, helyettük a virágoskertek honosítását szorgalmazzuk.
A városközpont felújítását célzó nagyívű projektet is megpróbáljuk valamilyen formában életbe léptetni. Ez a terv Enyed költségvetésének 2 éves összegét jelenti, jelenleg egy uniós pályázatba belefoglaltuk körülbelül egyharmadát, várjuk az eredményhirdetést.
– Több európai uniós pályázatról is keringenek hírek, mit tudhatunk ezekről?
– Amikor mi átvettük a kormányzást, a városnak még elektronikus aláírása sem volt, ehhez képest jelenleg már két uniós pályázatot írtunk alá, az egyikre be is jött a pénz és a másiknak is beindult a megvalósítási folyamata. Van továbbá másik két pályázatunk, amire megvan a pontszámunk, de még nem írtuk alá a szerződést, ezért nem vertük dobra a hírt. Közben 10 másik pályázaton dolgozunk, egyeseket közülük már le is tettük, ezek közül a legnagyobb a 11 és fél millió eurós infrastrukturális-befektetéses pályázat, amely által utakat korszerűsítünk, biciklisávokat hozunk létre és elektromos buszokat vásárolunk. És lassan lejár az árajánlatok versenyeztetése azon megyei tanáccsal közösen megvalósított projektet illetően, mely Enyedet összekötné az Aranyos-völgyével a Szabaderdőn keresztül (ez nem a Torockóra vezető út-szerk. megj.). Annak is nagyon örvendek, hogy a Bethlen-kollégium sarkától a templomig teljesen elássák az elektromos hálózatot és mindenféle csúnya kábel eltűnik a szem elől. Ugyanígy az előbb említett városközpont-rendezési terv is előírja a huzalok földbe ásását és az oszlopok eltüntetését.
– Mandátumának egyik legnagyobb kihívása a Bethlen Gábor utca korszerűsítése. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, megtörtént az illegálisan ott tartózkodók kitelepítése. Milyen fejleményei voltak/vannak az intézkedésnek?
– Az ott törvénytelenül lakó polgárokat sikerült kiköltöztetni, de a folyamat nem állt le itt. Kató Béla református püspök úrral és Oana Badea polgármester asszonnyal hármasban nem csak a kilakoltatás menetét, módozatait beszéltük meg, hanem az épületek felújítását is. Szerencsére, a püspökség már a kezdetektől segített nekünk. Dióhéjban azt kell tudni, hogy az egyház 1997-ben visszakapta elkobzott ingatlanjait, tehát a közel 80 ember már 10 éve nem kellett volna ott lakjon, 5 éve már törvényen kívül tartózkodtak ott, emiatt nem lehetett személyi igazolványuk sem. Ráadásul a lakások állapota nagyon rossz volt, és nem lehetett befektetni sem. A városé már nem voltak és a püspökség még nem tudta átvenni őket. Mivel szociálisan hátrányos családokról van szó, a lakók soha nem fektettek az épületekbe, sőt felégették a falépcsőket és korlátokat, tönkretették az egykori pompás kollégiumi tanári lakásokat. Teljesen veszélyeztették az ottlétüket ezáltal, ugyanis bármelyik pillanatban beomolhattak volna az épületek. Tavaly júniusban egy tető, idén júniusban egy kapualj dőlt össze, szerencsére nem sérült meg senki, de ez az utolsó vészharang volt, hogy távozniuk kell. A 80 lakónak mintegy fele roma származású, a másik fele református és ortodox vallású.
– Tehát nem lehet diszkriminációról beszélni.
– Semmiképp. Mi beindítottuk az eljárásokat, a szociális osztály felmérte a helyzetet, kijelöltük hány szabad szociális lakással rendelkezünk és kerestük a megoldást a függőben levő helyekre. Ebben segített a püspökség a mobil konténer lakóházak megvásárlásával. A városban találtunk egy épülőfélben levő lakónegyedet, ahol régebb romák laktak, de időközben más nemzetiségű emberek is költöztek oda. Itt a város már előzőleg átadott 6 korszerű, az előírásoknak megfelelő új házat, továbbá ebben a zónában építünk 9 másik házat, melyek munkálatai az építkezési vállalat hibájából – csődhelyzetet jelentettek – a kelleténél lassabban haladnak. Tehát egy korszerű városnegyed körvonalazódik ott, annak ellenére, hogy az aszfalt nem ér el odáig, de én úgy gondolom, hogy minden településen – így városunkban is több helyen- előfordul az, hogy ott, ahol lakónegyedet alakítanak ki, kezdetben nincs aszfalt, de majd erre is sort kerítünk.
– Hogyan próbálták az elosztási kritériumokat felállítani?
– Azokat a családokat, akiknek iskoláskorú gyerekük van, és bizonyíthatóan látogatják az órákat, azokat helyeztük el a városban levő önkormányzati lakásokba. Ugyanakkor iskolabuszokat biztosítottunk a távolabb lakók számára, tehát a gyerekeknek semmiféle hátrányuk sem származott a kilakoltatásból, sőt, az ortodox egyház finanszírozásával, meleg ebédet és délutáni oktatást biztosítunk számukra. Igazából jobb és biztonságosabb körülmények közé kerültek. Azt kell tudni, hogy nem csak roma, hanem román családok is kerültek az illető lakónegyedbe, elsősorban a gyerektelen és idősebb személyek, a pontozás alapján.
Nagy teljesítménynek tekintjük, hogy sikerült mindenkinek fedelet biztosítani, hiszen idén Gyulafehérváron volt egy negatív eset, a Turturica-nak nevezett tömbház, ahonnan egyik napról a másikra utcára tették az embereket. Nálunk ez egyetlen személlyel sem fordult elő. Villanyuk, vizük, melegítésük van… még akkor is, ha egyesek bírálják az eljárást. És ne felejtsük el, hogy Enyeden közel 26 ezer ember várta már réges-rég, hogy a Bethlen utcában civilizált körülmények között lehessen végigsétálni. Ugyanakkor az illető 80 embernek is joga volt jobb lakhatási körülményekhez. Érdekes, hogy ez volt az egyetlen olyan projekt, amelyet nem kritizált senki, mindenki belátta, hogy a város korszerűsítését a központtal kell kezdeni.
– Egyéb új arculati elemekkel is gazdagodott a város. Melyek ezek?
– Az infrastrukturális fejlesztések mellett igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni költségvetésünkből. Az embereknek szellemi táplálékra is szükségük van, ezt tanárként jól tudjuk a polgármester asszonnyal, de azt is, hogy a kultúrára nevelni kell az embereket. Ezért növeltük a kulturális események számát, a meglévők színvonalát emelni igyekeztünk. Ilyen például az Inter-Art és a kultúrotthon által szervezett nemzetközi alkotótábor és az interetnikus művésztábor, a nemzetközi néptáncfesztivál, az idén rekord számú, 11 ország részvételével, július 26-28 között. Múlt hét végén zajlott a 17. Rózsafesztivál Csombordon, ahol először a rendezvény történetében, a város pénzén, magyar együttes is fellépett. Szenzációs, amit a rózsatermelők (akiknek 99 százaléka magyar- szerk. megj.) felmutatnak, országos szinten is, ezért támogatjuk és népszerűsítjük kezdeményezésüket.
Nemrég egy rangos szobrász-szimpóziumot rendeztünk, ahol 7 világhírű szobrász faragott Enyeden egy hónapon keresztül és adott át a városnak értékes köztéri műalkotásokat. Nem bánjuk a nem kis anyagi erőfeszítést, hiszen végső célunk az, hogy Enyedet turisztikai bázissá alakítsuk, ahonnan csillagtúrákat lehet szervezni Erdély-szerte. Ezt célozza meg a Bethlen utca korszerűsítése is, ahol új szállodák és étkeztetési lehetőségek körvonalazódnak. Itt van a Bethlen Gábor Kollégium épületében található természetrajzi múzeum, az ország második legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye, továbbá a gyönyörű természeti környezet Torockóval az élen, tehát tartalmas időtöltésre lesz lehetőségük a turistáknak.
– Van viszont egy régi nagy gondja is a városnak, a gazdasági beruházások hiánya. Mit tehet a városvezetés e téren?
– Enyeden is csődbe ment a nagyipar 1989 után, és az így keletkezett űrt nagyon nehéz kitölteni. Mi minden szálon elindítottuk a befektetők idevonzását, eddig sikerült két telket bérbe adni, ahova bútorgyár illetveautó kapcsolószekrény-gyár létesül. Több helyi vállalkozó próbálkozik régi helyi vállalatok újraindításával. Feltett szándékunk , hogy továbbra is tárgyaljunk a befektetőkkel, sajnos a város már néhány vonatról lekésett, ezt próbáljuk a turizmus fejlesztésével kompenzálni. Szeretnénk idehozni a befektetőket, de jól tudjuk, hogy a statisztikai adatok birtokában lévő külföldi nagyvállalatok részére mi nem tudunk semmiféle szakképzett munkaerőre rámutatni. Ezért próbáljuk támogatni a szakoktatást, a duális képzést, van egy turisztika osztály a Bethlen-kollégiumban és egy fémmegmunkáló szakosztály a Technikai Líceumban.
– Az elégedetlenkedők több év után is felemlegetik, hogy a Bosch Balázsfalvára ment…
– Ezeknek a „gyársztoriknak” vannak igaz történetei és vannak legendák. A Bosch is egy ilyen legenda. Én személyesen beszélgettem a cég főigazgatójával, aki elmondta, hogy nem véletlenül kerültek Balázsfalvára, hiszen még 1989 előtt már volt együttműködés az akkori gyárral, így kézenfekvő volt ott kifejleszteniük a vállalkozást. Ezzel ellentétben azt is tudom, hogy a Mercedes szeretett volna Enyeden letelepedni, de nem kapott megfelelő helyet és támogatást annak idején…de nem az én tisztem ezt kielemezni. Végül letelepedtek Szászsebesen, egy másik olyan közeli körzetben, ahova elszívják a munkaerőt, ezt teszi egyébként a fehérvári kábelgyár is. Világos tehát, hogy a nagyvállalkozókra egy ideig még várni kell, ezért örvendtünk az említett két kisebb befektetőnek, akik 100-200 embernek ajánlanak munkát. Ugyanakkor a már letelepedett dán vállalkozó növeli a kapacitást, ott is száznál több embert fognak alkalmazni. Nyílik egy betonkeverő telep is, összesen 300-500 új munkahely körvonalazódik. Egyébként én másfél éve követem figyelemmel a munkapiac alakulását és megfigyeltem, hogy 50 munkaajánlat bármikor fellelhető az apróhirdetésekben, az más kérdés, hogy milyen jellegűek ezek és mekkorák a bérek, de senki sincs nyomorra ítélve. Dolgozni szeretni kell mindenkinek.
Forrás: www.szabadsag.ro