Nyolc éve az RMDSZ ügyvezető elnökségének kulturális alelnöke, uniós örökségvédelmi bizottságok tagja, a Nőszervezet alelnöke. Volt kulturális államtitkár, miniszter, egy rövid ideig miniszterelnök-helyettes. Hegedüs Csilla a harmadik az RMDSZ EP-képviselőjelöltjeinek listáján. „Általában megkeresem, és előbb-utóbb meg is találom azt a helyet, amely tele van kihívásokkal és a munka örömével is‟, mondta el a lapunknak adott interjúban. Azért akar EP-képviselő lenni, hogy több, könnyebben lehívható uniós forrásunk legyen, hogy az unió védje meg az erdélyi magyarokat a román állam túlkapásaitól, ehhez viszont folyamatosan ismertetni kell az igazságot nemzetközi szinten is. Egyik legkedvesebb projektje a 11 megyéből több mint 3000 fiatalt megmozgató Örökségünk őrei verseny, amit folytatni szeretne, és továbbra is feladatának tartja a bonchidai Bánffy-kastély újjáélesztését.
– A műemlékvédelem nem alapszakmája, sokkal inkább szenvedélye. Mikor vált azzá, és miért döntött úgy, hogy politikai pályára lép?
– Ez egy régi, tízéves történet, Kelemen Hunor akkori kulturális és örökségvédelmi miniszter kért fel arra, hogy segítsek neki örökségvédelmi tanácsosként, majd miután szövetségi elnök lett, megkérdezte, hogy szeretnék-e a csapatának a tagja lenni, ügyvezető alelnökként. Mindkét felkérésre örömmel mondtam igent. Örömmel mondtam igent annak a lehetőségnek is, hogy az RMDSZ színeiben képviselhessen az erdélyi magyarság érdekeit az Európai Parlamentben, azért, hogy méltó életet élhessünk szülőföldünkön. Azért akarok EP-képviselő lenni, hogy több, könnyebben lehívható uniós forrásunk legyen, és az unió védje meg az erdélyi magyarokat a román állam túlkapásaitól, ehhez folyamatosan ismertetnünk kell az igazságot nemzetközi szinten is.
– A harmadik RMDSZ-es EP-mandátum nem lehetetlen, de nagyrészt szerencse kérdése. Mi azonban úgy ismerjük, hogy mandátum nélkül is ott lesz Brüsszelben, ha az erdélyi műemlékek érdeke úgy kívánja. Milyen uniós segítségre lehet számítani műemlékvédelem szempontjából? Milyen az eddigi mérleg?
– Valóban, akik ismernek, azok tudják, hogy a közösségért tett munka az, ami hajt, és ehhez nem kell feltétlenül titulus, hiszen ugyanúgy dolgoztam közösségünkért, amikor nem volt erre titulusom, mint amikor államtitkár voltam. A május 26-i eredményektől függetlenül ugyanúgy fogok dolgozni, ahogy eddig is tettem, közösségünk és értékeink érdekéért, védelméért, európai szintű elismeréséért. Ahogy eddig is tettem, dolgozni fogok a bonchidai Bánffy-kastély felújításáért, hogy minél többszínű tevékenységek által tölthessük meg élettel, de ugyanúgy szeretném az Örökségünk őrei versenyt is folytatni, hiszen az egyik kedvenc projektem, ahol a fiatalok kreativitására bízzuk műemlékeink népszerűsítését.
Az eddigi mérleg azt mutatja, hogy az uniós csatlakozás óta önkormányzataink, egyházaink 168 millió eurót pályáztak műemlékeink felújítására. Ez az összeg hatalmas, Románia 100 év alatt sem költött ennyit magyar vonatkozású műemlékekre, és azt hiszem, ezentúl sem fog, ezért nagyon fontos, hogy ott legyünk az Európai Parlamentben, hogy kiharcolhassuk a támogatásokat, hiszen mindannyian látjuk, tudjuk, hogy még rengeteg munka van, még rengeteg műemlék vár arra, hogy felújítsák, megtöltsék újra élettel. A román pártok nem képviselnek minket, értékeinket. Az elmúlt évtizedekben ez sokszor bebizonyosodott. Gondoljunk csak a román pártok listavezetőire: Cioloşra, aki megakadályozta a csíksomlyói búcsú Unesco-listára való felvételét, vagy Traian Băsescura, aki miatt nem lett hivatalos ünnep március 15-e. Az ő érdekük az, hogy az erdélyi magyaroknak ne legyen európai képviseltük, hogy az RMDSZ ne jusson be a parlamentbe. Ha ez bekövetkezik, nemcsak Európában nem lesz hangunk, hanem itthon is megpróbálnak térdre kényszeríteni minket.
A választások tétje, hogy lesz-e erős magyar képviselet Európában, amely meg tudja védeni értékeink és érdekeink, amely szembe tud szállni a román nacionalizmussal.
– Ha össze kellene állítani egy tízes toplistát azokról az erdélyi magyar vonatkozású műemlékekről, amelyeknek nagyon gyorsan szüksége lenne anyagi segítségre, melyek kerülnének fel erre?
– Egy tízes toplista nem is elég, hiszen rengeteg olyan műemlékünk van, amely felújításra szorul, gondoljunk csak a szentbenedeki Kornis-kastélyra, a kerelőszentpáli Haller-kastélyra, a segesvári várra, a bodolai Mikes-kastélyra, a kiszsolnai templomra, a szovátai és borszéki villákra, a koronkai Toldalagikastélyra, ezek mind olyan műemlékek, amelyek ha nem is mind magyar vonatkozásúak, de nemzeti identitásunk, múltunk és jövőnk alapkövei, amelyeket kár lenne a román állam nemtörődömsége miatt elveszítenünk.
– Az RMDSZ Nőszervezetének működésében is meghatározó szerepe van. Európai tekintetben mennyivel, és milyen vonatkozásban vannak hátrányos helyzetben a kelet-európai nők? Hogyan lehetne az erdélyi magyar nők helyzetén (is) segíteni Brüsszelből?
– A nők tudásukkal, szakértelmükkel, szervezési készségükkel hozzájárulnak a megújuláshoz, amelyre az Európai Uniónak szüksége van. Társadalmunk mozgatórugói vagyunk. Én azt szeretném, ha végre mi magunk és a környezetünk is elhinné rólunk, hogy képesek vagyunk helyt állni a politikában, hogy képesek vagyunk összeegyeztetni a magánéletet a szakmával úgy, hogy egyikről sem kell lemondanunk, és ha a társadalom is arra rendezkedne be, hogy ezt támogatni tudja.
Amikor vendégünk volt Mariya Gabriel digitális gazdaságért és társadalomért felelő európai biztos, azt kértük tőle, hogy segítse egy olyan, kifejezetten fiatal nőknek szóló pályázati alap létrehozását, amely további startupok elindítását finanszírozhatja. Sok fiatal hagyja el szülőföldjét, éppen ezért hatalmas segítség lenne számukra, ha itthonmaradásukhoz támogatást kapnak, ha felépíthetik saját vállalkozásukat. Ugyanakkor szeretnénk, hogy az unió minél több olyan intézkedést hozna, amellyel serkentené a gyerekvállalást, támogatja a munka és gyereknevelést összeegyeztetni tudó munkaprogramot.
– Nagy lendülettel veszi ki ré- szét a kampányból. Eddig hány kilométert tud maga mögött? Milyen tapasztalatokat szerzett a kortes utak alkalmával? Milyenek az erdélyi magyarok visszajelzései?
– Biztosan több tízezer, habár nem számoltam még ki. És volt eső, napsütés, sár, de jártunk új aszfalton, plusz és mínusz fokokban is. Azt tudom mondani, hogy elég kalandos volt, rengeteg értékes és érdekes embert ismertem meg, találkoztam régi barátokkal és ismerősökkel. Találkoztam gazdákkal, pedagógusokkal, vállalkozókkal, földművesekkel, történészekkel, régészekkel, restaurátorokkal, lelkészekkel, polgármesterekkel, fiatalokkal, öregekkel. Mindenhol hatalmas nyitottsággal fogadtak és mindig tartalmasakat beszélgettünk, legyen szó az unió pozitívumairól-negatívumairól, közösségépítésről, pályázatokról, műemlékekről, gazdaságról, virágültetésről stb. De mindig azt tapasztaltam, hogy az emberek bíznak az unióban, elvárják azt, hogy változzon, és hogy jó legyen itthon élni, hogy visszatérhessenek fiataljaink, legyenek munkahelyek, maradjanak meg a támogatások, újuljanak fel az utcák, iskolák. Nagyon hálás vagyok ezért, hiszen rengeteget tanultam és tapasztaltam, sok-sok élmény van mögöttem, olyan is, amire boldogan fogok emlékezni.
– Mennyi idő jut családjára ilyen munkatempóval? Mivel tölti szabadidejét? Vagy másképp kérdezve: van szabadideje is? Mi jelenti a kikapcsolódást?
– A kampány munkatempója valóban nem könnyű műfaj, heti hét nap, napi 18 óra munka, de tudom, ahhoz, hogy minél több emberhez eljussunk, beszélgethessünk velük, másképp nem lehet. Igyekszem pihenni is néha, a szabadidőm a családomé, a kutyáké, no meg a macskáé és a kertünké. Szeretem őket, és ők is szeretettel vesznek körül. Azonban a politika mindig az egész család, és a barátaid közös munkája. Nélkülük, a feltétlen támogatásuk, segítségük, türelmük és megértésük nélkül én nem tudtam volna ezt a kampányt végigcsinálni. Végig tartották bennem a lelket. Azt azért el kell mondanom, hogy minden ilyen erőfeszítés után jön egy olyan pár nap, ami csak a családomé. Olyankor nincs telefon, nincs munka, csak mi vagyunk, együtt.
Szeretünk kirándulni, kertészkedni, tollaslabdázni, imádunk utazni, filmet nézni, vagy csak egyszerűen egymás mellett ülve olvasni vagy jókat beszélgetni. És nyilván ott az úszás, a mindenkori feszültség-levezető.
– Van-e valamilyen különösebb „ars poeticája‟, amely átsegíti a nehezebb, kilátástalanabbnak tűnő helyzeteken? Milyen hittel vág neki az elkövetkező időszaknak?
– Hiszek abban, hogy jobbá tudom tenni a világot, ezért dolgozom. Hogy ez kisebb vagy nagyobb szelete a világnak, az változó. Azonban szükségem van arra, hogy tudjam, érezzem, hogy hasznos az, amit csinálok, de gondolom, ezzel mindenki így van. Általában megkeresem, és előbb-utóbb meg is találom azt a helyet, amely tele van kihívásokkal, és a munka örömével is.
Forrás: www.szabadsag.ro