Csép Andrea parlamenti képviselő március 15-i beszéde

2017-03-16


Szeretettel köszöntök mindenkit!

Ünnep nap a mai. Nem csak a megemlékezés ünnepe, hanem a gyökerek tiszteletének ünnepe. Csodálatos a márciusi ifjak vehemenciája és bátorsága, akik akaratukkal, hazaszeretetükkel, hitükkel, életük árán akkorát alkottak 1848-ban, hogy annak ma, 2017-ben is üzenete és vízhangja van. Gyökeret és hagyományt teremtettek, maradandó elveket és irányvonalat hagytak ránk.

Mindannyian tudjuk, hogy Március 15. az erdélyi magyarok számára örökértékű. Ez a kisebbségi jogainkért és szabadságunkért vívott örökös küzdelmünk szimbóluma. Ma reggel az RMDSZ törvényjavaslatot iktatott a képviselőházban, amelyben azt kezdeményezi, hogy legyen március 15. hivatalos ünnep Romániában, és legyen munkaszüneti nap a romániai magyarok számára. Jogos elvárásunk, hogy nemzeti ünnepünket méltó módon ünnepelhessük, és ezt az állam tiszteletben tartsa hivatalos ünnepnapként.

Hölgyeim és uraim, kedves havadiak!

Március 15 mindannyiunk forradalma és szabadságharca. Nőké és férfiaké egyaránt. Hiszen ahogyan akkor is, ma is nem csupán férfiak állnak a front élvonalában. De míg ma sokkal könnyebb egy hölgy számára azonos felkészültséggel, hasonló fegyverekkel, ugyanazért a közös harcért deklaráltan síkra szállni, addig 1848-ban a hölgyek a háttérből vívták meg harcaikat. Hiszen harcba engedték és harcra bíztatták a férfiakat, s mindeközben otthon magukra maradva a korábbinál sokkal nagyobb önállósággal és az ezzel járó felelősséggel szembesültek. Rájuk maradt a gyakran ápolásra szoruló öregek, a gyermekek ellátása, ezenkívül a gazdaság irányítása s a frontvonalak mögötti viszonylag békés hétköznapok megteremtése is. Mivel a férfiak elmentek harcolni, fokozottan szükség volt arra, hogy valaki a négy fal között maradjon és a családon belül kézben tartsa a dolgokat.

De 1848-49 sem szűkölködött azoknak a hölgyeknek a jelenlétében, akik aktív részt vállaltak úgy a harcból, mint a megszégyenítésből vagy büntetésből. Íme néhány – a teljesség igénye nélkül azok közül az aktívan harcoló hölgyek közül, akiknek neve és tettei történelmet írtak:

Batthyány Lajos felesége, Zichy Antónia minden olyan eszközt megragadott férje támogatására, ami akkoriban egy tisztességes úrinőnek rendelkezésére állt. Elbűvölő társaságával, okos gondolataival még azokat is meggyőzte a reformok szükségességéről, akik amúgy maradi gondolkodásúak voltak. A grófnő adományaival és a politikai tanácskozásokon való részvételével is sokat segített férjének. Magyaros öltözékében, a magyar termékek iránti elkötelezettségével fontos példakép volt a többi asszony számára.

Teleki Blanka, erdélyi születésű nemesi lány független nőként leánynevelő intézetet nyitott, aminek a falai között hazafias nevelést folytatott a szabadságharc ideje alatt is. Nyíltan a nők szellemi műveltségének fejlesztése mellett kardoskodott, és vitairataiban a politikai eseményeket is bírálta. 1848 végén végül menekülnie kellett.

A március 15-i események egyik kulcsfigurája Petőfi Sándor volt, akinek várandós felesége, Szendrey Júlia a forradalom előestéjén is rengeteg támogatást nyújtott az ifjú költőnek. A szintén "furcsa szerzetnek" számító, rövid hajú, szivarozó és gyakran nadrágban járó Júlia lelkesen támogatta férje forradalmi törekvéseit. Később a szemére vetették, hogy ahelyett, hogy visszafogta volna a szenvedélyes hangvételű költőt, cselekvésre buzdította. Júlia ugyanis maga is röpiratot intézett a nemzet asszonyaihoz, hogy engedjék férjeiket és fiaikat a harcmezőre. Első nő volt, aki vállalta a nyilvánosságot és megnyilatkozott.

Voltak olyan nők, akik nemcsak otthonról támogatták a szabadságharcot, vagy a kórházakban ápolták a sebesülteket, hanem maguk is a csatamezőn harcoltak. Sőt, voltak olyanok is, akik tiszti rangot vívtak ki maguknak. Bányai Júlia Bányai Gyulaként jelentkezett katonának. Nemcsak keményen harcolt, hanem kitűnő francianyelv-tudásának köszönhetően francia táncosnő bőrébe bújva kémkedett is. Bem József tábornok érdemei elismeréseként századosi ranggal tüntette ki.

S, hogy mi az üzenete a fent említetteknek számunkra, ma, 2017-ben?

Elsősorban az, hogy mindannyiunkban van valami érték, egyedülálló, egyedi amit hozzátehetünk az egészhez. És erre az egészre jobban szükségünk van most, mint eddig bármikor. Hiszen a harc ma is tart. Ami újszerű a körülményeinket tekintve és a mai kor tudása bölcsességként könyvelheti el, az-az egyensúlyra való törekvés. Hogy ma már nem elsősorban NŐK és FÉRFIAK – ként vagyunk jelen, hanem EMBERKÉNT. Cél, hogy megtanuljunk túllépni a nemiség és az ehhez kapcsolódó szerepek adta korlátokon és akadályokon és felismerjük, hogy együtt vagyunk teljesek, gyengeségeink és erőnk együtt teheti ki azt az ellenállást, amely győzedelmeskedhet az örökérvényű JÓ érdekében.

A mi forradalmunk egy olyan erdélyi magyar közösségért folytatott harc, amelyben a rátermettség, a felkészültség és a tenni akarás a mérvadó, és nem az, hogy férfinak vagy nőnek született az ember. A mi forradalmunk az egyenlőség forradalma. A mi forradalmunk, hogy az asszony ember és a leányka gyermek. Hogy a nőt jobb szeretni, mint megverni. A mi forradalmunk a béke forradalma. A mi szabadságharcunk nem csak a szülési szabadságról szól. Hanem a közösség, összetartozás, közös érdek, egymás tisztelete és kiegészítése, egyéni korlátaink és gyűlölködéseink alóli felszabadulásról, …....az egységben az erő győzelméről szól.

 

 

 







hozzászolás