Útravaló kényes nevelési helyzetekhez – nem csak szülőknek

2015-05-12


Vannak közöttünk ma is olyan szerencsések, akiknek a szülei még találtak időt és módot arra, hogy mesét olvassanak gyermeküknek. KI ne emlékezne az estékre, amikor anya vagy apa hangján megszólaltak a mesék? Ki ne emlékezne azokra a pillanatokra, amikor először olvasott a gyermekének mesét, s az tágra nyílt, kíváncsi s a csodát még befogadni képes lélekkel hallgatta? 

Dr. Kádár Annamária a Mesepszichológia köteteivel ebbe a világba vezet vissza június 4-én Szatmárnémetiben, ahová az RMDSZ Szatmárnémeti Nőszervezete meghívására érkezik, immár másodszor. Nem csak szakembereknek ajánlott ez a délutáni előadás, hanem azoknak is, akik szeretnének önmaguk is többé válni vagy megadni gyermeküknek azt, amit másként nem lehet. Ameddig az első kötetben az életkori sajátosságoknak megfelelő mese kiválasztására, a mese szerepére, valamint a mese érzelmi intelligencia fejlesztő hatására helyezi a hangsúlyt, addig a második kötetben már inkább – ahogy a kötet alcíme és az előadás elnevezése utal rá – a szülő-gyermek kapcsolat útvesztőiből próbál meg kivezető utakat mutatni, rávilágít a kényes nevelési helyzetekre, s a hiteles szülői jelenlét fontosságára. Fontos kitérők az életmesék, amelyek nem este hangzanak el, hanem mindennaposak, hiszen a saját életünk mesél a gyermeknek. Vajon ki merné azt állítani, hogy az ő meséi inspirálóak, pláne tanító, jó irányba vezető jellegűek? A csoda csak egy lépésnek tűnik, de addig a meghatározó lépésig még van néhány, amelyeket megtenni nehezebb, mint a legutolsót. Mégis sokkal jobban emlékszünk saját életünk meséjéből a meghatározóra, mint arra, amellyel elhagytuk a komfortzónát, megéltük fájdalmainkat, kudarcainkat s ezzel párhuzamosan sikereinket is. 

Ha ez a mese érdekes lehet, akkor június 4-én a Szakszervezetek Művelődési Háza kistermében hallgatható meg délután hat órától dr. Kádár Annamária, pszichológus előadásában, aki bárkinek képes útravalót nyújtani kényes nevelési helyzetekhez, hiszen mindannyian szereplői vagyunk egyik vagy másik gyermek meséjének, de a saját magunkának is, életünk végéig. A csoda pedig mindannyiunkra ott vár valahol az úton. 







hozzászolás