Biró Rozália beszéde az RMDSZ 12. Kongresszusán

2015-04-17


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Pontosan 25 évvel ezelőtt, 1990 áprilisában, Nagyváradon az RMDSZ első kongresszusán hangzottak el az alábbi gondolatok: „Ez a Szervezet a romániai magyarság egységes közképviseleti és érdekvédelmi önszerveződéseként jött létre, s az kíván maradni a jövőben is. Ha pedig az kíván maradni, úgy fel kell tudni vállalnia a teljes romániai magyarság polifóniáját. Otthont a hazában!-hírdeti a jelszavunk. Nos, mi valóban otthont akarunk itt teremteni”- zárta kongresszusi beszédét a köztiszteletnek és nagyrabecsülésnek örvendő kollegánk, Varga Gábor úr.
         
Az azóta eltelt időszakban a felelősségteljes, következetes, megalkuvást nem ismerő, csupán szükséges kompromisszumokat megkötő, hatékony érdekképviseleti munka jellemezte Szövetségünket.   És most, 2015 áprilisában enyhén szólva érdekes, sajátos zörgésű belpolitikai időkben, bonyolult és hektikus európai katona- és gazdaságpolitikai helyzetben hivatott Kongresszusunk meghatározni Szövetségünk bel- és külpolitikai irányvonalát. Tennünk kell ezt olyan körülmények között, amikor a romániai politikai pártok elfogadottsága, tetszési indexe 10 % alá süllyedt, amiben nagy szerepe van a politikusok egy részének is. De a lejárató, sárdobálásos médiakampányt figyelve, bár nem vagyok az összeesküvés elméletek híve, túl soknak találom a hirtelen egybeeséseket, főként hírszerzés-igazságszolgáltatás vonalon, de nem csak ott.
    
Az RMDSZ szükségesnek tartja és támogatja a korrupció elleni állami és igazságszolgáltatási intézkedéseket, viszont az ügyészségi eljárások vadhajtásaival nem tud egyetérteni. Kiállunk az elkobzott egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásának folytatása mellett, és adott esetben, a visszaállamosítás ellen is.
A pártok megújulását, s ezt követő elfogadását és elismerését nem lehet és nem szabad a büntető törvénykönyv alkalmazásától várni. Hol van a hatalmi ágak szétválasztásának elve, ha egy szenátort vagy képviselőt benyújtott törvénytervezete miatt vizsgálhatnak az ügyészek? Hol van a jogállamiság, ha elégséges terhelő bizonyítékok híján az előzetes letartóztatás válik divattá?

Arkhimédész nem találta meg azt a fix pontot, ahonnan sarkaiból kifordíthatná a Földet, nekünk viszont a Kongresszuson és majd a Szövetségi Képviselők Tanácsában meg kell határoznunk annak az új stratégiának az elemeit, amelyek lehetővé teszik választóink bizalmának megőrzését és erősítését, a közöny, a közügyektől való elfordulás visszaszorítását. Fő célkitűzéseink változatlanok, viszont szervezeti életünket frissíteni, felpezsdíteni szükséges, nemcsak választások előtt, hanem állandó jelleggel azért, hogy mint a bejátszásban láthatták, minden romániai magyar ember érdekeit képviselve, közösségünk elvárásait valóra váltva, elősegítsük a szülőföldön maradásunkat és boldogulásunkat. Ehhez nyitás szükséges, élő Szövetség szükséges, konzultáció kardinális kérdésekben nem csak az RMDSZ tagsággal, hanem magyar közösségünk közbecsülésnek örvendő tagjaival, akkor is, ha más a pártpreferenciájuk. Új kihívásokra új, megfelelő válasz szükséges, ezt pedig jól kell kommunikálni. Utóbbi három kongresszusunk vitáiról szóló tudosítások, beszámolók mindegyikén megfogalmazódott a jobb kommunikáció iránti igény. Nem okolhatjuk választóinkat passzivításukért, ha üzeneteink nem jutnak el hozzájuk, vagy eljutnak, de nem hallhatóak, vagy hallhatóak, de nem elsajátíthatóak számukra.  Állandó párbeszéd, többszintű kapcsolat szükséges a román társadalommal is, nemcsak az értelmiségi elittel vagy a politikummal, hanem ifjúsági, nőszervezeti szinten is.
         
Újra kell tervezni és felgyorsítani a gazdasági és közigazgatási információk folyamatos átadását önkormányzataink és vállalkozóink számára. A kapcsolattartás lényeges eleme a visszacsatolás, vagyis közösségünk reagálásának gyors eljuttatása a döntéshozókhoz.
    
Végül, de nem utolsó sorban a kormányzati szerepvállalásról és arról, hogy adott esetben milyen feltételekkel vállaljuk ezt. Az adott eset valószínűleg a 2016-os választások után lesz, ismerve a mai politikai erőviszonyokat. A feltételeket pedig már 1921-ben megfogalmazta Kós Károly a Kiáltó Szóban: „azzal a feltétellel, ha megadatik számunkra az új keretek között az a minimum, melyet mi nemzeti kultúránk, ősi szokásaink, faji öntudatunk, szociális érzésünk, gazdasági fejlődésünk szempontjából ezeresztendős múltunk tanulságaképpen nélkülözhetetlennek tudunk”. Ezt kell lefordítanunk minden potenciális partnerünk számára.
          
Hogyan tudjuk mindezt valóra váltani?
A válaszom: a Szövetség hálóját szőve. Lélekkel, szeretettel, tisztelettel fordulva minden magyar ember felé, tudatosítva bennük azt, hogy a Kárpát-medencén belül és kívül is felelősséggel tartozunk egymásért, nemzetünk és közösségeink jelenéért és jövőéjért.

Cselekedni, magunk legjavát nyújtani szükségeltetik a romániai magyar közösségünk megmaradása, erősödése és fejlődése céljából. S a személyes felelősség alól nincs felmentés, hiszen egyszer majd megkérdezi tőlünk gyermekünk vagy unokánk: „Te mit tettél azért, hogy nekem itt a szülőföldön maradásom, megmaradásom és jövőm legyen?” És a válaszunk által mérettetik meg életünk igaz értéke.






hozzászolás