Forradalom női szemmel

2015-03-16


Az 1848-as forradalom szereplői között többnyire komoly férfiakat, politikai- katonai-jogi feladatokban otthonosan mozgó egyéneket találunk és emlegetünk. Ha március 15-re gondolunk mindenkinek eszébe jut Petőfi, Jókai, Kossuth neve, ismerős történetek, pillanatok. De az sem mellékes, hogy ez az első olyan pillanata a magyar történelemnek amikor nők is megjelennek a szintéren, s nemcsak tétlen nézői, hanem támogatói, közreműködői, alakítói az eseményeknek. 
Ha számba vesszük őket láthatjuk, hogy soraikban találunk paraszt –és polgárszármazásút ugyanúgy, mint nemesi rangú lányokat, asszonyokat. Sokféle élethelyzetben feltűntek, voltak markotányosnők, ápolók, honvédek, újságírókat,mint Szendrey Júlia, színésznőket, mint Laborfalvi Róza, kémeket , s olyanokat akik forradalmi eszméket ültették el az ifjúság lelkébe. 
A kor társadalmi előírásai, a fizikai erőnlét nem engedték meg a nők hivatalos hadba vonulását, aktív részvételét, ezért többen közülük férfiruhába bújtak és ily módon helyet kerestek maguknak a hadszíntereken. A legismertebb Lebstück Mária, az utókor talán Mária főhadnagyként jobban ismeri. Március 13-án éppen Bécsben tartózkodott , amikor kitört a forradalom , a 18 éves lányt szó szerint magával ragadta a hév és férfiruhát öltve, haját levágatva, felvéve a Karl nevet először osztrák oldalon, majd a magyar szabadságharcban lelkes honvédként harcolt. Ott volt a Branyiszkói-hágó áttörésénél, a kápolnai csatánál, a hatvani csatánál. 
Pfiffner Paulina nevét szintén megőrizte az emlékezet. Sokáig Bem apó parancsnoksága alatt küzdött, s gyorsan haladt a katonai ranglétrán felfelé. Később kiderült női mivolta, ezért kitoloncolták Magyarországról, de annyira erősen elkötelezettje a magyar ügynek, hogy visszatér és folytatja korábbi életét.
Kiemelkedő helyet kapott a kémek munkája, egyetlen háború sem tudta nélkülözni a hasznos információkat. Bányai Júlia, a vízaknai születésű nő műlovarnőként dolgozott, s özveggyé válása után férje papírjait átvéve honvédnak jelentkezett. Harcolt Gyulafehérvárnál, Dévánál, Kolozsvárnál, a Piski csatában. Emellett kémkedett, s legnagyobb tetteként leleplezett egy osztrák vezérkari tisztet, aki árulóként befurakodott a magyarok közé.
Szintén ismert szereplője a forradalomnak Beck Vilma, akinek a forradalom után Londonban könyve is megjelent, amelyben részletesen leírva , s talán kiszínezve olvashattak arról, hogyan végzett Kossuth Lajos megbízásából titkos küldetéseket Magyarországon, Ausztriában, Németországban.
Nehéz sorsuk volt azoknak a nőknek, akik férjük, testvérük, apjuk közszereplése miatt száműzetésbe kényszerültek. Ilyen volt Batthányiné, Zichy Antónia, akinek élete a miniszterelnök férj kivégzése után nagyon nehézzé vált. 8 év külföldön tartózkodás után hazatért gyermekeivel, de soha nem tudott visszailleszkedni régi életébe, magányos élet várt rá 1888-as haláláig. Ő már nem tudta értékelni az ország életében bekövetkezett pozitív változást, ő a nemzeti ellenállás jelképe maradt. 
Külön szót érdemelnek azok a nők, akiket börtönre ítéltek munkájuk miatt. A legismertebb közülük az erdélyi Teleki Blanka. Teleki Blanka úttörőnek számít a nőnevelés terén. 1846-ban megalapítja az első lánynevelő intézetet, ahol mellette dolgozik Lövey Klára is és a neves márciusi ifjú Vasvári Pál. A forradalom kirobbanásának napján nyomban értesítette diákjait a fejleményekről, s cikket írt arról, hogy egy nőnek miként kell viszonyulnia egy ilyen eseményhez. Neves írása Előbb reform és azután nőemancipáció. 
Blanka később hadiápoló lett, majd főúri család sarjaként pénzzel is támogatott egy szabadcsapatot. 1851-ben egy házkutatás alkalmával Kossuth-bankókat, iratokat találnak nála- kora egyik legnagyobb lázadójának kiáltják ki- így nem kerülheti el a várfogságot. Leövey Klárával együtt raboskodik, egészsége megromlott, 1857-ben amnesztiával szabadul. Testvéréhez Párizsba költözik, a szabad életet sokáig nem élvezheti, megrendült egészsége miatt 1862-ben elhunyt. 
Kossuth Zsuzsanna, Lajos nővére családi megbízatást kapott amikor a kormányzó őt bízza meg az összes tábori kórház ápolónőjévé. Kevés anyagi alappal, még kevesebb szakember-gárdával megpróbálja a lehetetlent: 3 hónap leforgása alatt 70 tábori kórházat létesített segítőivel együtt. Felhívást intézett a nőkhöz melyben tettekre sarkallja őket, ápolni a betegeket, hasznossá téve így magukat. A szabadságharc bukása után ő is börtönbe kerül, súlyos tüdőbaj kínozza. Végül felmentik, családjával együtt Belgiumba, majd Amerikába telepedik le.
Brüsszeli csipkeverő üzletet indít, de korán bekövetkező halála nem adja meg a lehetőséget egy nyugodt élethez. 
Elmondhatjuk bár az utókor méltatlanul kevés helyet szentel a forradalom női hőseinek, attól még nagyon sokan ott voltak az események forgásában, s képzettségükkel, lelkesedésükkel, jelenlétükkel ,támogatásukkal a forradalom ügyét szolgálták. 
Az emlékezés őket is megilleti, idézzük tetteiket, s ne feledjük neveiket!

Molnár Júlia , 
Ditró, 2015 márc. 15






hozzászolás